8 aug 2013

Kiben bízhatunk?

Posted by Istar

Tegnap elmentem érdekességképpen egy Biblia-csoportba beszélgetni. Nagyon jó volt, több kérdést is megvilágított, de főleg egy nagyon fontos dologra jöttem rá.

A lelkész Jeremiás könyvének 17. részéből olvasott fel egy részletet (5-8.), azután pedig megbeszéltük, hogy itt miről van szó. Ekkor mondott egy nagyon megszívlelendő dolgot, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Hogy az emberekben nem érdemes vakon megbízni, illetve nem is a bizalomról van szó, hanem arról, hogy az ember gyarló, meggondolhatja magát, bármit is mond, nem érdemes egy másik emberre támaszkodni, vagy úgy gondolni, hogy minden ígéretét be fogja tartani, amit valaha mondott. Ugyanis egy “Valaki” van, aki mindig az ember mellett áll, akiben soha nem csalódhatunk: Isten (vagy mindenki nevezze azon a néven, ahogyan szereti, én Istennek hívom).

Ő az egyedüli, aki soha nem fog elhagyni, aki soha nem árul el, a többiek – így mi is – csak egyszerű emberek vagyunk, akiknek ott van például az egója. Arra, hogy Isten az egyedüli, aki soha nem hagy cserben, már régebben is rájöttem, de mégis volt egy olyan ember, akiről álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy fog velem bánni, ahogyan mégis tette éveken át. Ez a padlóra küldött, mert árulásként éltem meg, óriási csalódás volt, becsapottnak éreztem magam, és alig tudtam tovább lépni a sérelmeim miatt. Kár, hogy csak most jöttem rá, hogy ezt másképp kellett volna megélnem, nem kellett volna minden szavát készpénznek vennem, nem magamból kellett volna kiindulnom, hogy én megtartom az ígéreteimet – bár én is bántottam már meg embereket, nem is egyszer – ennek ellenére lojális vagyok a szeretteimhez. Simán tovább léphettem volna az úgynevezett “árulás” után, és elkönyvelhettem volna, hogy igen, ilyenek az emberek, de sebaj, ettől én még nem leszek kevesebb.

Sajnos nem tudtam olyan jól megfogalmazni a lényeget, mint azt a Lelkész tette, de talán így is érthető, hogy mire akarok kilyukadni. Isten az egyedüli, akire mindig számíthatunk, a családunk, szüleink, gyermekeink, társunk, szeretteink ugyan szerethetnek, sőt az adott szavukat is megtarthatják, de nem szabad elvárnunk tőlük, mert ők “csak” emberek, és emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Mi járjunk el lelkiismeretünk szerint, tisztességesen, de ha valaki azt ígéri, hogy mindig mellettünk lesz, bármi történjék is, és ha ezt mégsem teszi meg, akkor ne omoljunk össze, mert bár abban a pillanatban lehet, hogy úgy gondolta, de az ember mindig változik. Ezt el kell fogadnunk, és így nem ér csalódás. Ne legyenek elvárásaink, éljük meg a pillanat örömeit, bánatait, történéseit, de ne várjunk el semmit!

Egy másik dolgot is elhatároztam, mégpedig azt, hogy a már meglévő négy darab Károli Gáspár fordítású Biblia mellé veszek egy új fordítású Bibliát is. Egyébként ajánlom mindenkinek tanulmányozásra a Bibliát, én mostanában sok olyan könyvet olvastam, ahol utalnak különböző részekre, és azokat szoktam elolvasni, vagy én magam kinyitom egy tetszőleges helyen és azt a részt olvasom el. Érdekes módon mindig nagyon találó és aktuális a szöveg, mintha egyenesen nekem üzent volna az Úr…

Email this to someoneShare on Facebook

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.