2 máj 2014

Megbocsátás

Posted by Istar

 

Már vagy egy éve vártam a mostani tranzitjaimat, amikről a múltkor írtam. Láttam, hogy majdnem egyszerre áll rá a tranzit Uránusz a radix Vénuszomra, és egyúttal a Plútó is fényszögbe kerül a szerelem bolygójával – igaz, az egyik legnehezebb fényszögbe, kvadrátba. Azt gondoltam, hogy ez majd hoz egy hatalmas és szenvedélyes szerelmet, e helyett folyamatosan visszaviszi a múltba a gondolataimat. Számomra nevetséges módon elkezdett hiányozni valaki, akit maximum a hátam közepére kellene kívánnom, de nem: valami miatt hiányzik és sokat gondolok rá.

Talán az a baj, hogy úgy lett vége a közöttünk lévő kapcsolatnak, hogy egyikünk sem zárta le igazán, és még nem hűltek ki az érzelmek közöttünk a szakításkor. Ez még akkor is így van, ha az illető ezt tagadja mások (de még saját maga) előtt is. Én bevallom magamnak – bár nem könnyű és zavaró – hogy sok mindent bánok, ahogyan a dolgok alakultak, és szívem szerint visszapörgetném az idő kerekét, hogy legalább még egyszer tudjak vele beszélgetni négyszemközt és normális hangnemben. Sőt, szívesen meg is ölelném, mert tudom, hogy egy ölelés milyen sokat segíthet egy olyan helyzetben, ahol a szavak csak éket vernek két ember közé.

Vajon miért vannak ezek az érzéseim? Szeretném, ha ezeket megmagyarázná nekem valaki, de vajon ki, ha én magam sem tudom?! Jó lenne belelátni az ő fejébe is, vagyis inkább a szívébe, mert az talán az őszinte érzéseit mutatná… Az a baj, hogy én már tudom, amit ő még nem: a büszkeség és az ego csak az ember hátrányára van érzelmi kérdésekben, és felesleges éveket pazarolni negatív érzésekre vagy arra, hogy bosszút akarjunk állni vélt, vagy akár valós sérelmekért.

Éppen tegnap olvastam egy nagyon jó idézetet a megbocsátásról. Ez nagyjából arra utal, hogy életében mindenki legalább egyszer tesz olyat, amit meg kell bocsátani, és ha ő nem képes erre, akkor hogyan várhatja el majd mástól a megbocsátást?!

“Aki nem tud megbocsátani, az lerombolja a hidat, amelyen neki is át kell mennie.” (Edward Herbert)

“Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjetek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Mert ez a törvény és a próféták.” (Máté evangéliuma 7:12)

Én mindig mindenkinek megbocsátok, mert egyszerűen nem tudok hosszútávon haragot tartani senkivel sem. Soha nem álltam bosszút senkin sem, még akkor sem, ha volt olyan, hogy haragomban ezt mondtam (vagy ezt érdemelte volna). Ismerem magam és tudom, hogy miért mondok néha olyan dolgokat, amiket én magam sem gondolok komolyan – szerencsére az utóbbi egy-két évben már egyre ritkábban. Éppen az asztrológiából kifolyólag helyre tudom tenni az ellentmondásos érzéseimet és tetteimet. Hogy sokszor csak önvédelemből mondok dolgokat, mert beleesek abba a hibába, mint mások: attól hiszik erősnek magukat, hogy nem mutatják ki a valós érzéseiket, és azt, ha valami fáj, nagyon fáj…

Email this to someoneShare on Facebook

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.