5 aug 2013
Tükör
Az utóbbi időben nagyon sok dologra jöttem rá, egyrészt magamtól, másrészt könyvekből, beszélgetésekből, filmekből és egyéb interakciókból. Mostantól jobban fogok szelektálni, és itt nem csak a tárgyakra gondolok, hanem az ismerőseimre is. Jobban meggondolom, hogy kire szánok időt, és hogy mire mondok nemet vagy igent.
Rájöttem arra is, hogy amennyire nem szeretem másokban azt, ha képtelenek nemet mondani valamire, bennem ugyanúgy megvan ez a rossz tulajdonság, csak más módon. Engem valóban nem lehet felhívni az éjszaka közepén, hogy valaki “elsírja nekem a bánatát”, mert lefekvéskor kikapcsolom a mobilomat. Lehet, hogy önzőség, de én inkább annak tudom be, hogy szeretek éjszaka nyugodtan pihenni és aludni. Ennek ellenére kiderült számomra, hogy sokszor mondtam már olyan dologra, tevékenységre igent, amihez nem volt kedvem, vagy csak simán hagytam magam kihasználni.
Ezzel az újabb felfedezésemmel tehát ismételten bebizonyosodott, hogy valóban sokszor mutat a külvilág tükröt nekünk, csak meg kell látni magunkat benne. Természetesen ez nem minden esetben van így, sokszor a másik ember éppen azt mutatja, ami belőlünk teljesen hiányzik, vagy csak elfojtjuk, nem engedjük felszínre magunkban. Pedig lehet, hogy szükségünk lenne rá. Ez utóbbi főleg akkor igaz, ha sokszor jön velünk szemben ugyanaz a problémás helyzet vagy ember. Hihetetlenül nagy önismeret és őszinteség szükségeltetik ahhoz, hogy az ember belássa, hogy vajon a másik tükröt avagy görbe tükröt tart elénk.
Viszont, ha szembe merünk nézni azzal, ami legbelül van, óriási megkönnyebbülés, még akkor is, ha egy kellemetlenebb tulajdonságunkat fedezzük fel. Ugyanis ez is olyan, mint az alkoholizmus, amint bevallja magának az ember, hogy beteg, azzal máris megkezdődik a gyógyulás folyamata. Persze, azért tenni is kell tudatosan, hogy képesek legyünk változni és igazán gyógyulni. Nem szeretem azt a szöveget, hogy “én ilyen vagyok, így kell elfogadni”. Ez badarság és önző szöveg, hiszen igenis vannak olyan tulajdonságok, amelyekkel nehéz együtt élni – főleg a másik embernek.
Nem értek azzal egyet, hogy például valaki türelmetlen és állandóan ingerült, ha pedig ez zavarja a környezetét, esetleg még saját magát is, akkor nem lehet változtatnia tudatosan. Lehet és kell is. Szerintem a változás nagyon fontos, van is egy olyasmi mondás, hogy “semmi sem állandó, csak az örökös változás”. Nem tudom, hogy ezt ki mondta vagy hogy mondta pontosan, de nagyon igaz!
